1.
A fiú a rakpart kövén ült, hátát neki támasztva egy ódon villanyoszlopnak. Szemét az aranyszinű felkelő nap színébe öltözött folyó vizén pihentette meg.
2.
A lány egyedül sétált a város utcáján, arcát teljesen lehűtötte a decemberi jeges decemberi szél. Szomorúan, gondolt elveszet kedvesére. Szeméből egy könnycsepp hullot ki, mely azon nyomban rá is fagyott bánatos arcára.
3.
A fiú ült egy régi-régi szomorúfűzfa alatt. Várta a lányt, de a lány nem jött. Várta nappal, várta éjjel, de a lány még mindig nem jött. Elmúlt a nyár, az ősz a tél a tavasz, de a lány még mindig nem jött. Elmúlt az egész élet, úgy hogy nem jött a lány. A fiú meghalt.
Följutott a mennybe és látta, hogy ott van a lány. Rögtön egymás karjába borultak.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése